- Heléna állítólag az antik világ legszebb asszonya volt. Nagy nyomás nehezedett emiatt önre? - Hát, hosszú órákat kellett miatta a sminkben és a fodrásznál töltenem! Azt hiszem, a szépség szubjektív dolog. Mindenkinek másmilyen az ideális nő. Én szerintem klasszikusan semleges vagyok: mindenki találhat bennem valamit. De nem szándékozom a világ legszebb nőjének lenni. - Milyennek látja Helénát? Tanultam róla az iskolában, és mindig szőkének képzeltem el, de egy ponton elbizonytalanodtunk és nem tudtuk: szőke legyen-e vagy sötét hajú. Végül én ragaszkodtam a szőke hajszínhez és az ártatlan külsőhöz. Valamint a szomorúságához is. Az egész élete boldogtalanul telt. Aztán végül megtalálja a szerelmet, és egy háború tör ki, aminek következtében emberek halnak meg, miatta. - Ez az első hollywoodi filmje. Hogyan választották ki a szerepre? Mint mindenki más, én is elküldtem egy szalagot, aminek köszönhetően párszor visszahívtak. Ötször néztek meg, és el sem hittem, amikor mellettem döntöttek. (Dobó Kata is a szerepre jelentkezők finalistái között volt, de az utolsó körben az alkotók Krugert választották – a szerk.) Sosem hittem volna, hogy ez megtörténhet. Végig azt hittem, hogy ez a produkció még nem az én kategóriám. Ez még csak a hatodik mozim, ráadásul nem amerikai, hanem európai vagyok. Nem tudom, miért éppen engem böktek ki. „Miért pont én, a sok ember közül?” – ezt kérdeztem magamtól minden forgatási napon. Remek érzés volt ott lenni. - Mivel mindketten németek, gondolom könnyen kijöttek a rendezővel, Wolfgang Petersennel. Jól jött a közös nyelv. Ha nem akartam, hogy értsék mások is, amit kérdezni akarok, akkor az anyanyelvemen szóltam hozzá. Nagyon közel éreztem magam Wolfganghoz. Nagyon kedves és nyugodt, imádják a színészek. Száz százalékig meg tudok benne bízni, és így bármire képes vagyok, amire csak megkér. Nem tudom, hogy ez a közös származással függ-e össze, mindenesetre úgy érzem, hogy egy hullámhosszon voltunk. - Nem voltak gondjai az angol szövegekkel? Nem. Az angol könnyebb nyelv egy filmben, bár természetesen javítanom kell még az akcentusomon. Jó, hogy a Trójában mindenki brit akcentussal beszélt, amit előtte sosem próbáltam, de egyszerűbb volt, mint az amerikai. - Nyilván Heléna szerepe jó hatással volt a karrierjére. Bizony. Életemben először válogathatok a forgatókönyvek között. Azelőtt mindig küzdenem kellett egy – egy szerepért. Ez eddigi életem legnagyobb lehetősége, különösen az Államokban. Tudja, eddig összesen háromszor jártam Los Angelesben. Remélhetőleg a munkám magáért beszél majd, és az emberek szeretni fogják, amit csinálok. - Igaz, hogy balett táncos volt, mielőtt színészetre adta a fejét? Igen. Kétévesen kezdtem táncolni és 11 éves koromig csináltam, pár évig a Royal Aacademyben, Londonban. Miután eltörtem a térdem, abba kellett hagynom. - A táncot vagy a színészetet kedveli jobban? A színészetet. Táncolni csodás volt, de ki tudja, hogy volt-e elég tehetségem ahhoz, hogy príma balerina lehessek. Nagyon kevesen jutnak el a csúcsra, rendkívül kemény munka, és hamar kiöregedik az ember. A színészet önmagába foglal mindent, amit szeretek csinálni. Amikor táncos voltam, majd modell, mindig aggódtam a jövőm miatt, hogy eljutok-e a legjobbak közé. De amióta színésznőként dolgozom, nyugodt vagyok. Tudom, hogy képes vagyok jól játszani. Sokat kell tanulnom, de úgy érzem, a helyemre kerültem.